A közúti közlekedés nem létezhet szabályok nélkül. Időnként magunk is tapasztalhatjuk, mi történik akkor, ha egy forgalmas útkereszteződésben a forgalomirányító fényjelző készülékek meghibásodnak, de azt is elképzelhetjük, miként történne a baleseti, ill. a kárfelelősség megállapítása közlekedési előírások hiányában.
Hazánkban a közúti közlekedés szabályai több, mint egy évszázados múltra tekintenek vissza. Cikkünkben ezt az időszakot kívánjuk bemutatni.
A KRESZ egy mozaikszó, mely a Közúti Rendelkezések Egységes Szabályozása szavak kezdőbetűinek összeillesztéséből adódik. A napjainkban hatályos KRESZ, a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975 (II.5.) KPM-BM együttes rendelet éppen egy hónapja töltötte be 35-ik „születésnapját”, így nem sorolható a „legfiatalabb” jogszabályok közé. Az 1976. január 01-én hatályba lépett eredeti változat ugyanakkor az elmúlt évtizedekben jelentősen átalakult, hiszen időközben számos kisebb-nagyobb módosításon esett át. Amennyiben a KRESZ kifejezésen a közúti közlekedési szabályok egységes szerkezetbe foglalt változatát értjük, akkor a hatályos változat az ötödik a hasonló hazai jogszabálygyűjtemények sorában.
A közúti közlekedést szabályozó szabályok már a középkor végén, s az újkor hajnalán is megjelentek, bár ezek főként az infrastruktúrális háttér kialakításához kapcsolódtak. A közúti közlekedés XIX. század utolsó harmadában bekövetkezett jelentős fejlődése együtt járt a szabályozási igények növekedésével, így a századforduló környékén már megjelentek az első konkrét szabályozási elemek. Magyarországon a KRESZ ősét egy 1910-ben megjelent belügyminiszteri rendeletben tisztelhetjük, ugyanakkor korábbról is származnak olyan jogi normák, amelyek a közúti közlekedést szabályozták.
Az 1890. évben kiadott I. törvénycikk harmadik részének I. fejezete már konkrét előírásokat tartalmaz a közúti közlekedéssel, valamint a szabályok megsértéskor kiszabható szankciókkal kapcsolatban.
A törvénycikk 107. §-a a hajtási, előzési és elsőbbségi szabályokról az alábbiak szerint rendelkezett:
„a.) minden járművel balra kell hajtani, szembejövő járműnek balra kell kitérni, az előtte haladónak pedig jobbról kell eléje kerülnie;
b.) hidakon más járműnek eléje hajtani tilos;
c.) udvari, katonai, posta- és tűzoltó-, valamint mentőjárműveknek minden más, akár szembejövő, akár azokkal egyirányban haladó jármű feltétlenül kitérni tartozik."
A századfordulón Budapesten – különösen a belvárosi kerületekben - a lóvontatási járművek és a gyalogosok közlekedése gyakran idézett elő kaotikus állapotokat, amelyet a zajos, füstös, akkor még kevésbé megbízható automobilok egyre nagyobb számban történő megjelenése tovább tetézett. Ezért a főkapitányság a 17.902/1901. sz. rendeletében első alkalommal szabályozta a gépjármű közlekedést, igaz, ezt csak fővárosi viszonylatban tehette.
A rendelet többet között azt határozta meg, hogy:
- minden automobilt számmal kell ellátni, amelyet a főkapitányság ad ki,
- menet közben a jelzőkürttel gyakorta jel adandó; meghibásodott kürt esetén csak lépésben és mellékutcákban szabad közlekedni,
- az utcai lámpák fölgyújtásakor – köd esetén nappal is – az automobil lámpáját működtetni kell,
- A megengedett legnagyobb sebesség széles és kis forgalmú úton 15 km/h, keskeny, vagy nagy forgalmú úton 10 km/h, lakott területen kívül – ha az útvonal szabad – 30 km/h.
A fővárosi rendeletet követően 9 évvel jelent meg a belügyminiszter 57.000/1910 számú rendelete, amely immár országos viszonylatban rendelkezett közlekedési előírásokról. A rendelet hátterében a hazai tapasztalatok mellett az ún. „Párizsi Egyezmény” áll, mely az 1909. október 11-én Párizsban megtartott nemzetközi konferencián írtak alá a résztvevők. A belügyminiszteri rendelet az automobilok műszaki vizsgálatával, rendszámmal történő ellátásával, a közúti közlekedés rendjével, a gépjárművezetők képzésével, valamint a külföldön történő járművezetéssel kapcsolatban egyaránt tartalmazott rendelkezéseket. Ezt a száz évvel ezelőtt kiadott rendeletet tekinthetjük a KRESZ elődjének, előfutárának.
Az első hazai KRESZ-nek, azaz részletes, egységes szerkezetbe foglalt közúti közlekedési szabálygyűjteménynek a magyar királyi belügyminiszter és a magyar királyi kereskedelemügyi miniszter 250 000/1929. BM. sz. rendeletét tekinthetjük. A rendelet 1930. január 01-én lépett hatályba, s az érvényben lévő nemzetközi előírásokra és ajánlásokra figyelemmel határozta meg a közúti forgalom résztvevőire (gépjárművekre, egyéb járművekre, kerékpárosra, gyalogosokra) vonatkozó előírásokat. A sínpályához kötött közúti járművek közlekedését más jogszabály rögzítette.
Az első KRESZ összesen kilenc fejezetből, 129 paragrafusból állt, s a kor követelményeinek megfelelően foglalta össze azokat az ismereteket, amelyeket a közlekedésben résztvevőknek ismerniük kellett. A gépjárművek megengedett legnagyobb sebessége az abroncsozás neme és a gépjármű tömegének megfelelően lakott területen belül 20-40 km/h között változott, míg az autóbuszok – ha az út- és forgalmi viszonyok ezt lehetővé tették – a korábbi 12 km/h helyett 40 km/h-val közlekedhettek.
A második KRESZ-t az elsőt követően 20 évvel később, 1950-ben adták ki. A belügyminiszter és a közlekedés- és postaügyi miniszter 2500/1950. (XII.1.) rendelete hat fejezetre tagozódott, s 217 paragrafusból állt. Az új rendelet megalkotásakor figyelembe vették az eltelt két évtized során szerzett tapasztalatokat, kiegészítették és módosították a korábbi szabályozás hiányosságait, valamint a megváltozott közlekedési viszonyokhoz igazodó KRESZ megalkotására törekedtek. Az új jogszabály 51 különböző jelzőtáblát tartalmazott, valamennyi fúvott gumiabronccsal rendelkező gépjármű sebességét lakott területen belül 40 km/h-ban maximálta, s először jelent meg írott formában az a szabály, hogy az útkereszteződésben a kanyarodó járművel elsőbbséget kell adni az egyenesen haladóval szemben.
A második KRESZ azonban mindössze három évig volt hatályban, mert 1953-ban megjelent a következő, sorban a harmadik KRESZ. A belügyminiszter, valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter 1/1953. BM. rendelete két részre – az általános és a különös részre – tagozódott, s 146 paragrafusban foglalta össze a közúti közlekedés szabályait. A közúti jelzőtáblák száma 59-re nőtt, lakott területen kívül az autóbuszok megengedett legnagyobb sebessége 60 km/h-ra emelkedett, ugyanakkor a személygépkocsikra sebességkorlátozást lakott területen kívüli közlekedés esetén még nem írt elő. Az új jogszabályban egyes fogalmak tisztázására is sor került, mint pl. a lakott terület, az irányjelzés, vagy a műszaki üzemképtelenség.
A harmadik KRESZ mintegy kilenc évig volt hatályban, mert 1962-ben, a közúti forgalomban bekövetkezett jelentős változások következtében kiadásra került az új közlekedési kódex. A negyedik KRESZ első része – az aktuális nemzetközi trendnek megfelelően - a közlekedésrendészeti hatóságokat, s azok jogkörét tartalmazta, míg a második fejezetbe foglalták a közúti közlekedés részletes szabályait. Új elemként jelent meg az osztottpályás út és a forgalmi sáv fogalma, a közúti jelzőtáblák száma – az 1949. évi genfi közúti egyezményben foglaltakat figyelembe véve – 158-ra emelkedett, s bevezetésre került a fénysorompó alkalmazása is. Először írták elő jogszabályban, hogy a kerékpárokat elöl és hátul ki kell világítani, s érdekesség – mellesleg napjainkban is megfontolandó lehetne -, hogy megtiltotta a kerékpárok lámpa nélküli forgalomba hozatalát.
Az 1968-as esztendő mérföldkőnek tekinthető az európai közúti közlekedés történetében. Ebben az évben írták alá azt a Bécsi Egyezményt, amely a mai nemzeti szabályozások alapját képezi. A résztvevő államok részéről elfogadott, s 1968-ban aláírásra megnyitott egyezményben foglaltakat gyakorlatilag valamennyi európai ország alkalmazza. Az egyezmény átfogó jellege ellenére sem képes önmagában biztosítani az európai szabályozások egységességét, hiszen napjainkban még mindig mintegy 40 kisebb-nagyobb eltérés van az egyes országok előírásai között (pl. a sebességhatárok terén).
A Bécsi Egyezmény képezi az alapját a jelenleg hatályban lévő, immár negyedik évtizedébe lépett, sorrendben az ötödik hazai KRESZ-nek, mely az 1/1975. (II.5.) KPM-BM együttes rendelet által 1976. január 1-én lépett hatályba. A közúti közlekedés szabályainak meghatározó alapdokumentuma egyike azoknak a szabályozási területeknek, amelyek kiemelt kezeléséről a 2008-2010. évek feladatait tartalmazó Közúti Közlekedésbiztonsági Akcióprogram rendelkezik.
A KRESZ a hatályba lépése óta eltelt bő három évtizedben mintegy 16 alkalommal módosult. Legutóbb – 2010. január 01-én – nem kevesebb, mint 69 módosító, ill. kiegészítő rendelkezés lépett hatályba.
Egyre gyakrabban említik kritikaként, hogy a jogszabály nyelvezete bonyolult, helyenként nehezen érthető, továbbá egyes szabályozások – konkrét megfogalmazások hiányában - szubjektív mérlegelésre adnak lehetőséget (gyalogos átkelőhely megközelítése, biztonságos követési távolság stb.). A fentiekre tekintettel nem zárható ki, hogy a közeljövőben egy teljesen új KRESZ megalkotására kerül sor, figyelembe véve a jelenkor kihívásait és a közlekedők elvárásait.
Gégény István